Reggel arra ébredek, hogy az egész testem sajog. Lassan kószálódok ki az ágyból, majd ránézek az órára. Fél 11. Levánszorgok a konyhába és megkenek egy kenyeret vajjal, reggeli gyanánt. Evés közben lassan szedem össze gondolataimat. Bevillan a tegnap este. Nicolas, a sikátor, aztán Harry. Nem tudom, mit csinálok, ha Nicolas még egyszer megtalál, nem hiszem, hogy megint ekkora mázlim lenne. Csak most jut eszembe, gyakorlatilag meg se köszöntem Harrynek, hogy megmentett. Említette, hogy az adósa vagyok, de nem tudom hogyan váltsam be az adósságom, pláne, hogy a nevén kívül semmit sem tudok róla. Elballagok a fürdőbe és megvizsgálom a tükörben a zúzódásaimat. Annyira nem tűnnek súlyosnak, amennyire fájdalmasak. Viszont a fejfájásra muszáj szereznem egy gyógyszert. Miután lenyelem a pirulámat, tárcsázom Linsey számát. Úgy érzem beszélnem kell vele, el akarom mesélni neki a történteket.
- Hello Jane baby! - köszön bele a mobilba, mire felkacagok.
- Szia Linsey. Zavarlak?
- Dehogy, miért? - kérdezi.
- Átmehetnék, most? - hangom komolyra változik.
- Persze. Történt valami?
- Személyesen elmesélem. -ezzel lerakom a készüléket. Gyorsan öltözni kezdek és próbálom magam elfogadható állapotba hozni. Egy kis smink és fésülködés után már javában úton vagyok a barátnőmhöz. Mikor odaérek sietősen kopogok az ajtón. Mindig is imádtam Linsey házát. Takaros, otthonos családi ház egy kisebb kerttel. Pár másodperc után már nyílik is az ajtó.
- Szia! - köszönök neki, de ő csak behúz az ajtón, majd leültet a kanapéjára.
- Mesélj! - tér egyből a lényegre. Aztán nekikezdek. Elmondok mindent töviről hegyire, neki pedig fokozatosan esik lejjebb és lejjebb az álla a sztorimtól.
- Szóval visszajött az elmebeteg exed és Ramsay mentett meg? - a mondat végét szinte suttogva ejti ki.
- Nem is jártunk, szóval Nicolas nem az exem! - javítom ki.
- Nem az a lényeg.- legyint le - Ramsay megmentett? - értetlenség látszódik mindkettőnk arcán, az övén a meglepettségtől az enyémen pedig Linsey különös érdeklődése miatt Harryről.
- Igen, de ne bámulj már így? Miért ilyen nagy szám?
- Te nem hallottál még az ürgéről?
- Nem! Kellet volna vagy mi van? Bökd már ki! - sürgetem. Tényleg nem tudom mire ez a nagy döbbentség.
- Hát kéne..mármint Las Vegasban gyakorlatilag mindenki ismeri a nevét. - egyre jobban össze vagyok zavarodva.
- A szülei nem élnek, egyedül van itt. Vegasban kóborol és a rendőrség többször kapott bejelentést utcai verekedések, rablások kapcsán Ramsayről. A legtöbben őrültnek tartják, van, aki tiszteli, van, aki nem hiszi el, hogy létezik, de egy dolog mindenkiben közös. Félnek tőle, irtózatosan. - fejezi be monológját.
- Tessék? De miért? Hisz megmentett, vagy mi?
- Tudod Jane, a srácot övezi egy legenda, úgymond. 15 évesen felgyújtotta a házukat, amiben a szüleivel éltek - mélyen a szemembe bámulva beszél - az anyja és az apja is bennégett. - a torkom hirtelen teljesen kiszárad.
- D-de hogyhogy nincs börötnben?
- Az eset után nem vonták felelősségre, mert gyerek volt, így csak 1 hónapot kellett a diliházban töltenie. A zsaruk pedig úgyszintén fosnak tőle, meg amúgy sem tudja senki, hogy hol van. Sőt, a nevét se árulja el senkinek.
- De most mondtad, hogy mindenki ismeri Ramsayt.
- Igen, de ennyi. Nem tudják a teljes nevét, úgy hallottam, még az anyakönyvi kivonatát sem találják.
- Harry.. - suttogom magam elé, mire Linsey felhúzza a szemldökét. - nekem azt mondta Harry Ramsay a neve. - meghökkenve néz rám.
- Linsey, ezek csak mesék, senki sem tudja bizonyítani, hogy igaz-e vagy sem.
- Apám rendőr. Ő mesélte a nagy részét a a dolognak. - taps nekem. Megmentett egy pszichopatától Las Vegas leginkább körözött embere, akitől még a rendőrség is fél. Remek.
- És ha megkeres azzal, hogy adjam neki vissza a szívességét?
- Miután elárulta neked a nevét, ami nem hiszem, hogy az igazi volt, szerintem nem keres meg újból. Gondolom nem szeretné, ha túl sok rá vezető nyom akadna. De azért vigyázz magadra rendben?
- Azon leszek. - küldök felé egy mosolyt. Ezután pár óráig még beszélgettünk, majd egy öleléssel búcsút veszünk és hazaindulok. Munka előtt még van egy kevés időm. Addig elütöm az időt egy kellemes habfürdővel. Bemegyek a fürdőbe, majd levetkőzöm és bedobom a szennyesbe a ruháimat. Csak egy pillanatra pillantok be a szennyeskosárba, de feltűnik a fekete bőrdarab. Nem emlkészem, hogy a dzsekimet a szennyesbe dobtam volna. Lassan kiemelem a ruhadarabot és a szívem kihagy egy ütemet. Ez az övé. Ramsay bőrkabátja. Tegnap nálam maradt. Ebben a pillanatban ütemes kopogást hallok az ajtómon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése