5. fejezet: Nem a tervek szerint

Egy hónapja. Egy hónapja feküdtünk le. Másnap összefutottunk. Naná, ilyen mázlim is csak nekem lehet, pofátlanul lelépek tőle, erre egy kávézóban találkozunk. Megkért, hogy engeszteljem ki. Gondolom, azt nem kell kifejtenem, hogyan. Azóta összejárunk. Mondjuk a szexen kívül eddig nem igazán foglalkoztunk egymással. Valamelyikünk küld egy SMS-t, és öt percen belül már egymás ajkát tépjük. Nem igazán zavar ez a "viszony". Nincsen semmi kötöttség, de mindketten jól szórakozunk és ennél több nem is kell. Fő a spontanitás. Ám momentán akadt egy probléma. Fél órája írtam neki. Harmadszor. De nincs sehol. Hazudnék, ha azt mondanám aggódom érte. Csak szükségem lenne rá, illetve arra amit adni tud. Tudom a címét. Most menjek, vagy ne? Valószínűleg, eddig megismert véges türelmét tekintve, ideges lenne, ha csak úgy beállítanék. Nem érdekel. Felkapom a táskám és elindulok hozzá. Mikor az ajtaja előtt állok, nagyot sóhajtok és bekopogok. A bejárati ajtó kitárul és megpillantom Rickyt. Kedvesen elmosolyodom és reménykedem, hogy megőrzi hidegvérét.
- Hello Jane! - az ő ajkai is mosolyra görbülnek. Ezen enyhén szólva meglepődöm, de gyorsan szájára tapadok és beljebb tolom. Felmordul hirtelen cselekedetemre, de csókomat ugyanolyan szenvedéllyel viszonozza.  Felkap ölébe és bevisz a hálójába. Ledob az ágyára, majd fölém hajol.
- Mi szél hozott erre? - kérdezi huncut tekintettel.
- Háromszor üzentem. - próbálom pillantásom dühössé varázsolni, de öntelt mosolyából ítélve, kevés sikerrel.
- Elhagytam a mobilom. - rántja meg vállát majd közelebb húzódik egy vad csókért és elkezd vetkőztetni.

Lassan nyitom fel a szemem, mikor valaki mozgolódni kezd mellettem, majd átölel hátulról. Karakteres illata teljesen beterít. Kezemmel előre nyúlok, egy órát keresve éjjeliszekrényén. A nagy kotorászásban hallom, hogy leverek valamit, de nem foglalkozom vele. Mikor találok egy vekkert örömmel nyugtázom, hogy már reggel van. Csöndben felkelek és elkezdem öltözködni. Miután teljesen elkészülök visszabotorkálok az ágyhoz egy búcsúcsókért.
- Méég. - egy álmos, rekedt hang jelzi, hogy Ricky felébredt.
- Hazamegyek. Te aludj csak.
- Máris mész? - kérdéséről eltereli a figyelmem egy éles fájdalom a talpamban. Lenézek és egy arany csillogó dolgot pillantok meg a lábamnál. Biztosan ezt vertem le, ébredésem után. Lehajolok, majd lassan felemelem.
 - Nem csinálsz reggelit? Jane, kérlek.. - nem tudok koncentrálni szavaira, csak a kezemben tartott kis arany szárnyacskára egy hosszú medálon. Óvatosan megfordítom, hogy meggyőződjem, nem tévedek. Nem. Az nem lehet...De megpillantom az egyik kis arany tollpihén a monogramomat...

4. fejezet: Egyszeri alkalom

Pontosan fél óra múlva megérkezem a megbeszélt hely elé. Ő már kint álldogál. Lassan odasétálok mellé, de nem vesz észre. Túl nagy a tömeg. Gyorsan egy puszit nyomok arcára, mire felém fordítja ellenállhatatlan szemeit, ajkaira pedig pimasz vigyor kúszik.
- Mehetünk, kisasszony? - tartja felém karját. Csak egy bólintással válaszolok majd belékarolva ballagunk a szórakozóhely bejáratához. A biztonságiak felismerik, így gond nélkül bejutunk. Amint beérünk, a zene átdübörög a testemen. Máris jobb a közérzetem és megjön a táncos kedvem is, pedig még egy csepp alkoholt sem ittam. Ricky odahúz a pulthoz.
- Mit kérsz?
- Egy Gin Tonicot. - egyből kér egy üveggel.
- Csak inni akarok egy kicsit, nem alkoholmérgezést kapni!- nézek rá kikerekedett szemekkel.
- Hidd el, hasznát vesszük még. - ezzel odanyújtja nekem az üveget, én meg minden mindegy alapon jól meghúzom. A bódultságot máris érzem kissé a fejemben. Visszanyújtom neki az üveget, mire ő is hasonlóan tesz. Figyelem, ahogy nagy kortyokban nyeli a mámorító italt, miközben almacsutkája édesen fel-le futkározik a torkán. Mikor elemeli szájától az üveget, nincs időm elnézni, így rajtakap, hogy bámulom. Kacéran megnyalja ajkait, kisfiús vigyora még mindig azon az átkozottul dögös képén virít. Aztán megragadja a csuklómat és a táncparkettre visz. Azonnal maga felé fordít, mellkasunk egymáséhoz simul. Túl közel van. De a közelsége túl mámorító ahhoz, hogy ellökjem magamtól. A zene basszusára kezdem dobálni a hajam, miközben mélyen a szemébe bámulok. Ő sem rest szemezni velem. Mintha azok a smaragdok lelátnának a lelkem mélyére. Ettől az érzéstől megborzongok. Majd tekintete hirtelen elsötétül. Megragadja derekamat és megfordít, magának háttal. Csípőjét határozottan nekem nyomja, miközben felmordul. Fenekemnél egyből megérzem, mit szeretne... Lassan ringatózni kezdek, minél szorosabban hozzásimulva. Egy pillanattal később magához ránt és vadul megcsókol. Habozás nélkül visszacsókolok, karjaimat nyaka köré fonom és beletúrok a hajába. Erősen tart, mozdulni sem bírok, de nem bánom. Egyre szenvedélyesebb, én pedig őrülten kívánom.
- Lépjünk le! - Suttogja ajkaimra, mire én megindulok a kijárat felé.

Ricky szemszöge

Felértünk a lakásomba, Az ölemben tartom. Túl messze van a háló. Túl csábító. Túl jól csókol. És túl szűk a boxerem...


Jane szemszöge

Hajnalban felébredek. A nap mindjárt felkel. Körülnézek. Egy gyönyörű, pasis lakásban fekszem, meztelenül. Tőlem jobbra pedig egy tipikus szoknyapecér. Hasán fekszik és mélyen szuszog. Álmában néha elmosolyodik. Lassan haza kéne mennem. Összeszedem ruháimat, majd megkeresem a fürdőt. Veszek egy gyors zuhanyt, majd felöltözöm és rendbe szedem magam. Találok egy papírfecnit. Gyorsan ráfirkantok egy kis búcsúszöveget és lelépek.