- Ez hogy került hozzád? - kérdezem a szokásos hangomnál két oktávval magasabban. Tekintete a kezemben tartott apró tárgy és a szemeim között cikázik. Hogy kerülne hozzá az én nyakláncom? Akkor kaptam a szüleimtől, mikor felvettek a gimnáziumba és nem is láttam mióta az az idióta el...
- Nic-nicolas? - arca elsápadt kérdésemre. Ó basszus. Ez nem lehet igaz. Hogy lehetek ekkora ökör? Pont ezt a barmot nem ismertem fel? Komolyan?
- Nézd Jane, én csak..
- Te csak mi? Rájöttél, hogy itt egy csaj akit át tudsz baszni, hogy legyen kivel lefeküdnöd? - szinte forrtam a dühtől. Amúgy is elég hirtelen haragú vagyok, hát még ha valaki hátba szúr.
- Hidd el, nem olyan bonyolult nekem szexpartnert találni. - kacsintott rám azzal a hülye mosolyával.
- Nem ég le a pofád, te beteg állat!? - és ekkor felé hajítottam egy párnát. Az arcáról tisztán le tudom olvasni a megdöbbenést. Aztán sorban kezdek el mindenféle tárgyat a fejéhez hajigálni, ami csak a kezembe akad.
- Ne reagáld már túl Jane! Ha annyira undorítónak találnál nem mentél volna bele ebbe az egészbe!
- Nem mentem volna bele, ha tudom ki vagy! - ezzel befejezem a dobálást és hirtelen sarkon fordulva rohanni kezdek a kijárat felé. Nem is számít ez a féreg, szépen hazamegyek és elfelejtem, hogy ilyen csúnyán át lettem vágva. Már épp elfordítanám a kilincset, mikor egy erős rántást érzek a csuklómnál és szembe találom magam Rickyvel..vagyis Nicolassal.
- Nem. Fogsz. Csak. Úgy. Lelépni. - jelenti ki vészjósló tekintettel.
- Igen? Csak figyelj! - megpróbálom kitépni magam karjaiból, de erősebben tart, mint amire számítottam. Hirtelen az egész testem az ajtóhoz préseli, a tér megszűnik köztünk.
- Engedj el! Ez..ez fáj. - nyöszörgöm elfúló hangon. Arcára megint felkúszik az az önelégült vigyor. Máskor kékeszöld szemei most sötéten csillognak.
- Jane, pont leszarom, hogy fáj vagy nem. - nyugodt hangneme kezd megijeszteni.
- Jaj, te nő. Lehetett volna szépen is nem gondolod? Néha átjárunk egymáshoz és kész. Te is élvezted volna. De nem, neked el kell rontanod az egészet. Igen, én vagyok az a Nicolas, de akkor mi a büdös fene van? Csak egy rohadt gimis emlék, ne csinálj már ilyen nagy ügyet belőle! - határozottan beszél az arcomba.
- Mi a francot akarsz? - elkezdek vergődni és rángatózni, de mind hiába, szorítása csak erősebb lesz.
- Téged... - egy mosolyt varázsol arcára, ami számomra elmebeteg vicsorgásnak látszik- ..alattam.- fejezi be mondatát. Arcon köpöm.
- Mi a faszt képzelsz magadról te ribanc?! - letörli arcáról a nyálamat, majd erősen pofon vág. Felnyögök fájdalmamban, ám mialatt egyik kezét elemeli, óvatosan nyúlok egy vázához, ami az ajtó melletti cipős szekrényen hever. Aztán minden felgyorsul. Nicolas erősen nyomja ajkait az enyémre, én pedig minden erőmet összegyűjtve fejéhez vágom a vázát. Lassan hajol el tőlem, majd tarkójához nyúl, fájdalmas képpel.
- Mi a.. - csak ennyit tud kinyögni, mielőtt összeesik a padlón. Én pedig abban a pillanatban kirontok az ajtón.
Futni kezdek. Fogalmam sincs hová, csak rohanok. Próbálom feldolgozni az előbb történteket. Gyakorlatilag, ha rossz helyen találom el, ő most éppen..megerőszakolna. Még a gondolattól is kiráz a hideg. Ez egy pszichopata. Miért kell mindig belekevernem magam ilyen hülyeségekbe? Miért nem tudok normális 20 éves csaj lenni, aki élvezi a fiatalságát? Természetesen össze kell akadnom egy ilyennel. És ha felébred? Biztosan meg fog keresni és nem akarok belegondolni, hogy akkor mi lesz.
Fél óra rohanás után, Pete háza előtt találom magam. Ráfekszem a csengőre. Mikor beenged, elrohanok mellette és a kanapéra dőlök. Ordítani akarok, de csak a könnyeim hullanak és egy hang sem jön ki a torkomon. Pete persze kérdésekkel bombáz, hogy mi történt, jól vagyok-e, de egyszerűen képtelen vagyok megszólalni. Fogalmam sincs hogyan, de végül ágyba kerülök. Most pihennem kéne. Majd holnap kitalálom, mihez kezdjek. De képtelen vagyok aludni a gondolataimtól. Tudja, hol lakom. Tudja, milyen jóban vagyunk Pete-tel. Bármikor betoppanhat és ettől csak még idegesebb leszek. Hajnali három fele már nagyon elnehezednek a szemeim és valahogy álomba szenderülök.
