Prológus

(Visszatekintés a múltba)
Ma is bizonyított a suli szervezőképessége. A gólyákkal már rég összeszoktunk, lassacskán készülünk a szecskára azzal a húsz nebulóval (engem is beleértve) akik szeptemberben nekivágtak az élet egyik legnehezebb szakaszába. A gimnáziumba. Erre az igazgatónő októberben társít hozzánk egy huszonegyediket. Remek. Friss hús, szóval a született kis ribik nagy valószínűséggel le fogják támadni. Ugyanis a szerencsés egy srác lesz. Azaz van. Mellettem. Ugyanis én történetesen szeretek egyedül ücsörögni, leghátul, és nem számítottam rá, hogy valaki év közben bepofátlankodik mellém. Mondjuk elég nyomi szegény. Az ofő magyaráz, bla-bla, bemutatja a kis drágát, ő is bemutatkozik, mégpedig Nico-nak. Nicolas. Egyébként bukott a srác. Ezért is lep meg, hogy egész órán figyel és szorgosan jegyzetel. Na, még ilyen is van. Aztán szöngetnek. Órán jól megfigyeltem Nicolast. Félhosszú, vörösesbarna haj, zöld szemek és szemüveg. Ám most rajta a sor, hogy megbámuljon, míg elpakolok. Na ez az, amivel engem baszottul fel lehet idegesíteni. Pár perc után rá is unok.
- Mi van már? - fordulok felé, hogy szembenézve vele, kérdőre vonhassam. Ekkor csap fejbe a felismerés. Csak most esik le, ahogy mélyen a szemébe nézek. Úgy kólint fejbe az aurája, mint még soha senkié. Olyan, mintha kiszivárogna belőlem az élet, aztán mintha a szívem a megszokott tempója sokszorosában dolgozna. Már bámulhattam egy ideje, hisz féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Elárulod a neved? - búgja eszméletlen mély hangon.
- Ha megkérdezed. - rántom meg a vállam, mire megajándékoz még egy mosollyal.
- Hogy hívnak? - Jane. Azzal fogom magam és kiszáguldok a teremből.
Ettől a pillanattól pedig örök ellenségek voltunk, bár a leggyalázatosabb pillanatainkban, amikor mindenki leszarta a fejünket, csak ketten maradtunk egymásnak és olyankor elnézhető volt egy-egy vigasztaló ölelés. De, hogy miért is voltunk mi tulajdonképpen ellenségek? Nem tudtuk. Halvány fogalmunk sem volt róla, soha. De harcoltunk. Talán, mert sokak szerint egyediek voltunk és a jellemünk valakit vagy mágnesként vonz vagy a lehető legerősebb gyűlöletet váltja ki az emberből. De hivatalosan az összes adandó alkalmat megragadtuk, hogy kiöljünk minden jót a másik életéből...