Egy hónapja. Egy hónapja feküdtünk le. Másnap összefutottunk. Naná, ilyen mázlim is csak nekem lehet, pofátlanul lelépek tőle, erre egy kávézóban találkozunk. Megkért, hogy engeszteljem ki. Gondolom, azt nem kell kifejtenem, hogyan. Azóta összejárunk. Mondjuk a szexen kívül eddig nem igazán foglalkoztunk egymással. Valamelyikünk küld egy SMS-t, és öt percen belül már egymás ajkát tépjük. Nem igazán zavar ez a "viszony". Nincsen semmi kötöttség, de mindketten jól szórakozunk és ennél több nem is kell. Fő a spontanitás. Ám momentán akadt egy probléma. Fél órája írtam neki. Harmadszor. De nincs sehol. Hazudnék, ha azt mondanám aggódom érte. Csak szükségem lenne rá, illetve arra amit adni tud. Tudom a címét. Most menjek, vagy ne? Valószínűleg, eddig megismert véges türelmét tekintve, ideges lenne, ha csak úgy beállítanék. Nem érdekel. Felkapom a táskám és elindulok hozzá. Mikor az ajtaja előtt állok, nagyot sóhajtok és bekopogok. A bejárati ajtó kitárul és megpillantom Rickyt. Kedvesen elmosolyodom és reménykedem, hogy megőrzi hidegvérét.
- Hello Jane! - az ő ajkai is mosolyra görbülnek. Ezen enyhén szólva meglepődöm, de gyorsan szájára tapadok és beljebb tolom. Felmordul hirtelen cselekedetemre, de csókomat ugyanolyan szenvedéllyel viszonozza. Felkap ölébe és bevisz a hálójába. Ledob az ágyára, majd fölém hajol.
- Mi szél hozott erre? - kérdezi huncut tekintettel.
- Háromszor üzentem. - próbálom pillantásom dühössé varázsolni, de öntelt mosolyából ítélve, kevés sikerrel.
- Elhagytam a mobilom. - rántja meg vállát majd közelebb húzódik egy vad csókért és elkezd vetkőztetni.
Lassan nyitom fel a szemem, mikor valaki mozgolódni kezd mellettem, majd átölel hátulról. Karakteres illata teljesen beterít. Kezemmel előre nyúlok, egy órát keresve éjjeliszekrényén. A nagy kotorászásban hallom, hogy leverek valamit, de nem foglalkozom vele. Mikor találok egy vekkert örömmel nyugtázom, hogy már reggel van. Csöndben felkelek és elkezdem öltözködni. Miután teljesen elkészülök visszabotorkálok az ágyhoz egy búcsúcsókért.
- Méég. - egy álmos, rekedt hang jelzi, hogy Ricky felébredt.
- Hazamegyek. Te aludj csak.
- Máris mész? - kérdéséről eltereli a figyelmem egy éles fájdalom a talpamban. Lenézek és egy arany csillogó dolgot pillantok meg a lábamnál. Biztosan ezt vertem le, ébredésem után. Lehajolok, majd lassan felemelem.
- Nem csinálsz reggelit? Jane, kérlek.. - nem tudok koncentrálni szavaira, csak a kezemben tartott kis arany szárnyacskára egy hosszú medálon. Óvatosan megfordítom, hogy meggyőződjem, nem tévedek. Nem. Az nem lehet...De megpillantom az egyik kis arany tollpihén a monogramomat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése